31. Atmoszférateremtés és írói attitűd

STEVEN SPIELBERG

Gondolom, a név sokaknak ismerősen cseng, nem is fordítanék időt arra, hogy bemutassam a rendezőt. Amiért mégis foglalkozni fogunk vele, az az, hogy megértsük, mi szükséges ahhoz, hogy egy adott műfajban (irodalmon belül zsánerben) maradandót alkossunk.

Nézzük meg a rendező életművét, milyen rendkívül sokszínű filmeket láthatunk tőle: Indiana Jones franchise, Ready Player One, Kémek hídja, München, Terminál, Kapj el ha tudsz, Különvélemény, Ryan közlegény megmentése, Schindler listája, Hook, E.T. a földönkívüli, A cápa, valamint a Columbo sorozat legelső része. Ezek műfajilag igencsak eltérő alkotások, mégsem tudjuk azt mondani, hogy Spielberg ezt vagy azt a zsánert rosszul rendezte volna meg.

Miért? Mert nem szűk műfaji skatulyákban gondolkozott, hanem azt alkalmazta, amit mesterfokon megtanult. A rendezést, mint univerzális vizuális történetmesélést.

A műfaj – ahogy az irodalomban a zsáner is – nem más, mint egy strukturális váz. Nem üres vázról van szó, hiszen erre a keretre szükség van a konfliktus kibontakozásához, mivel a konfliktus mindig csak a váz által formált, specifikus környezetben képes hitelesen létrejönni.

Northrop Frye archetipikus műfajelmélete szerint a műfajok olyan strukturális sémák (vázak), amelyek meghatározzák a történet irányát és a befogadói elvárásokat, de az egyedi tartalom és atmoszféra teszi őket élővé.

Ezzel a felismeréssel máris átléptünk a dramaturgiai eszközökhöz, és ahhoz a kérdéshez, hogyan tudunk jó sci-fi-t, krimit, romantikusat vagy fantasyt írni.

A konfliktus és a környezet viszonya

Ahhoz, hogy az atmoszférát felépíthessük, először tisztáznunk kell a konfliktus fogalmát.

Jelen posztban a konfliktus definíciója: az a cselekménysorozat, amely a regény központi, mozgató eleme, vagyis a karakterek aktív vagy passzív reakciói a környezeti hatásokra.

• Környezeti / fizikai akadály: Olyan kihívás a karakter számára, ami adódhat a képzetlenségéből, vagy a természet által állított akadályokból. Például a szereplőknek át kell jutniuk egy folyón, de se híd, se csónak, a karakter pedig nem tud úszni, vagy a folyónak túl erős a sodrása.

forrás: Robert McKee: Story – az antagonizmus erőinek legalsóbb, fizikai/környezeti szintje.

• Személyközi / társadalmi ellenállás: Amikor egy másik karakter, egy szervezet vagy egy konkrét erő szándékosan próbálja akadályozni a főhőst a céljai elérésében.

forrás: Syd Field forgatókönyv-elmélete a drámai akadályról (obstacle).

Íróként mindig meg kell vizsgálnod ezt a konfliktust, ami a regényed központi magját alkotja. Ha ezt a konfliktust egy bizonyos zsánerben szeretnéd kibontakoztatni, ellenőrizned kell, hogy az általad kitalált környezet alkalmas-e a célod elérésére.

Amennyiben nem passzolnak, három dolgot tehetsz:

1. A konfliktus természetét hozzáigazítod a választott zsánerhez.
2. A regényt átülteted egy olyan másik zsánerbe, amelyben a kitalált konfliktusod logikailag és dramaturgiailag működőképes.
3. Elteszed az ötletet későbbre, és amikor már elég gyakorlott íróvá váltál, kidolgozod a megfelelő hátteret (Gondolj James Cameronra, aki évtizedeket várt, amíg a technológia és az írói eszköztára felnőtt az Avatar megírásához).

Az irodalomból Michael Moorcockot tudom felhozni példának, aki zseniálisan mozgott a különböző zsánerkeretek között: írt fantasyt, sci-fit, de egyes művei már a szépirodalom határait súrolták. Hasonlóan Dragomán Györgyhöz, aki a szépirodalmi művei mellett előszeretettel villantja meg tudását pörgős, rövid sci-fi történetekben is, vagy a norvég Karl Ove Knausgård, aki realista-szépirodalmi sorozata után nemrég lépett át a spekulatív fikció területére.

Ezért lényeges, hogy sose szűk látókörű zsáneríróként, hanem Íróként gondolkozzatok!

Ha ez sikerül, bármilyen zsánerben képesek lesztek alkotni, a kiválasztott műfajban pedig garantáltan az átlag feletti, mélyebb regényeket fogtok írni.

Ahogy a legendás harcművész, Donnie Yen tanácsolja (a történetírásra átalakítva): „Ha tanácsot kellene adnom, azt mondanám, tökéletesítsd az alapokat és fedezd fel a történetírás más dimenzióit. Válassz ki egy stílust, de ne limitáld magad rá. Gazdagabb leszel. Mindig arra törekedj, hogy bármilyen helyzetben, bármilyen környezetben megálld a helyed, anélkül, hogy rá lennél utalva a tippekre vagy a merev szabályzatra.”

Hogyan tudunk atmoszférát teremteni?

Erre a kérdésre válaszolva először azt kell tisztáznod magadban: mi a narratív célod? Vagyis milyen érzelmi és pszichológiai hatást szeretnél kiváltani az olvasóból az adott jelenetben.

Atmoszférát magával a nyelvi megformáltsággal, a jelenetek ritmusával, a környezet szenzoros ábrázolásával és a karakterek egyedi viselkedésével tudsz építeni. Nyilvánvalóan teljesen más hangulata lesz egy Hello Kitty-s cosplayes karakterről szóló, könnyed romantikus komédiának, mint egy ugyanilyen stílusjegyeket hordozó detektívtörténetnek.

De játsszunk el a gondolattal! Képzelj el egy férfi karaktert, aki rajong a Hello Kitty-ért: a pólója, a telefontokja, a táskája, mindene ezt a rózsaszín dizájnt követi. Helyezzük el ezt a nyomozót egy sötét, brutális vérhorror krimi közepébe! Képzeld el, hogy miközben ez a detektív térdig gázol a belsőségekben, a gondolatait és a narrációját megtartja ebben a végtelenül cuki, Hello Kitty-s stílusban!

Ez a kontraszt egy vérbeli dramaturgiai fegyver. A stilisztikai feszültség ellenére is tökéletesen megoldható, hogy az olvasó közben rettegjen attól, mi fog ráugrani a következő sötét ajtó mögül.

forrás: Mihail Bahtyin groteszk realizmus elmélete és Viktor Sklovszkij defamiliarizáció (különössé tétel) fogalma. Amikor két össze nem illő eseményt vagy stílusregisztert egymásra csúsztatunk, a szöveg kibillen az automatikus befogadásból. Ez a kontraszt felerősíti az atmoszférát: a horror még hátborzongatóbbá válik a mesterséges naivitás tükrében.

A „zsánernyelv” és a nyelvi regiszterek

Az atmoszférateremtés másik kulcsa a célközönség által elvárt nyelvi környezet fenntartása. Minden kulturális és szubkulturális közegnek megvan a maga sajátos nyelve (szakmai kifejezéssel: szociolektusa / nyelvi regisztere), amit az adott közösség dekódolni tud.

Ha többféle zsánerben olvastok, biztosan feltűnt már nektek, hogy bizonyos dolgokra az egyik műfajban ezt a kifejezést, a másikban meg egy teljesen más szót alkalmaznak, miközben a mögöttes logikai jelentésük megegyezik. Mivel a zsánerolvasó közönség hozzászokott ezekhez a specifikus nyelvi kódokhoz, nem érdemes öncélúan eltérni tőlük; ha pedig újítani akarsz, az új kifejezéseidnek szervesen igazodniuk kell a könyv nyelvi környezetéhez. Ezek a sajátos fordulatok és fogalmazásmódok adják meg az atmoszféra belső hitelességét.

Ugyanígy, a narratív stílus (hogy E/1-es belső monológgal vagy E/3-as távolságtartó, rideg leírással dolgozol) szintén zsánerenként változhat, és alapjaiban formálja a hangulatot. A klasszikus zsánerjegyek és toposzok (mint a noir esős, cinikus utcái) azonnali hangulati horgonyt jelentenek az olvasó fejében.

A „Hogyan írj” – Tudatos jelenettervezés

Ezért rendkívül fontos, hogy íróként ne csak azt tisztázd magadban, miről akarsz írni, hanem azt is, hogy azt hogyan akarod megírni. A stilisztikai koncepció egyrészt érvényes a regény egészére, de a „hogyanok” jelenetenként és fejezetenként is dinamikusan változhatnak.

Példa: Írsz egy sötét krimit, de behozol egy finom, csöpögős romantikus szálat, vagy egy a valóság határát súroló sci-fi/fantasy elemet. Ebben a specifikus jelenetben bátran átválthatsz az adott zsáner sajátos nyelvezetére és eszköztárára, mert pontosan azt az atmoszférát akarod megteremteni, hogy egy pillanatra kibillentsd az olvasót. Ha viszont nem ez a célod, hanem csak egy gyors csókot vagy ágyjelenetet mutatsz be anélkül, hogy elvinnéd a sztorit a rózsaszín giccs irányába, megmaradhatsz a krimi addig alkalmazott, feszes és rideg alapstílusánál.

Mindez a tudatos dramaturgiai tervezéshez tartozik. Jelenetről jelenetre végig kell gondolnod, mikor, mit és hogyan írsz le.

Tény, hogy amikor elkap a kreatív gépszíj (a flow-élmény), az ember nem méricskéli a szavakat írás közben. Íróként viszont kötelességed, hogy az első vázlat befejezése után szerkesztői szemmel, analitikusan olvasd újra a saját szövegedet! Odafigyelve, értelmezve kell vizsgálnod a mondatokat, hogy valóban azt a hatást váltják-e ki, amit elterveztél, és hagytál-e elég üres teret a szövetben, hogy az olvasó képzelete kiegészíthesse azt.

Olvasd el a témához kapcsolódó további cikkeinket:

• A populáris dramaturgia szabályai, amiket íróként ismerned kell!
• Felütés és nyitány – és némi Hogyan írj! tanács
• Egyedi világok teremtése – A mítoszoktól a narratív mechanikákig
• A cselekményvázlattól a tökéletes fejezetszerkezetig
• Információadagolás, fokalizáció és dramaturgia a prózában
• A tudatos történetmesélés – ÍGY RÁZD FEL A SZÜRKE HÉTKÖZNAPOKAT!