7. Ha már író vagy, mesélj!

Ha már író vagy, mesélj!

A tökéletes írói imázs halott – Így add el a könyved a saját nyomoroddal (Storytelling kezdőknek)📱✍️

Felejtsd el azt a romantikus baromságot, miszerint az író egy kávézó teraszán, gőzölgő kávé mellett, átszellemülten bámul a távolba, miközben az ihlet lágyan homlokon csókolja. Ha szerzői vagy magánkiadásban nyomod, pontosan tudod, hogy a valóság egészen más. A valóság az, hogy hajnali kettőkor a billentyűzetbe vered a fejed, mert a főhősöd logikátlan hülyeségeket csinál, a tördelőprogram meg épp most rontotta el a margókat az egész dokumentumban.

És tudod, mi ebben a legszebb? Hogy a leendő olvasóidat pont ez érdekli.

A könyvmarketing nem arról szól, hogy naponta háromszor kiposztolod a borítódat azzal a szöveggel, hogy „Vegyétek meg, légyyszi!”. Az emberek a tökéletes, filterezett, unalmas reklámokat gondolkodás nélkül átpörgetik. Sztorikat akarnak. Drámát. Vérizzadást. Azt akarják látni, hogy ember vagy. Nézzük meg, hogyan tudod a kudarcokat és a sikereket úgy becsomagolni, hogy a közönség a tenyeredből egyen.

A Tuti Posztötletek – Csináld okosan, ne keményen! 💡

1. A „Profimarketing-módszer”: Meséld el a legrosszabb napodat!

Ez egy brutálisan egyszerű, de annál hatékonyabb tipp nem csak a vállalkozóknak (és bizony, magánkiadósként te is kőkemény vállalkozó vagy!): meséld el az első napodat, a legjobb és a legrosszabb napodat, vagy épp egy meghökkentő sztorit.

Ne a spanyolviaszt akard feltalálni.

Mi volt a legmélyebb pont a regényed megírása vagy kiadása közben?

• Amikor a lektor visszaküldte a kéziratot, és több volt benne a piros javítás, mint az eredeti fekete szöveg?
• Amikor a nyomda fejjel lefelé kötötte be a próbaüzem első példányát?
• Vagy az a nap, amikor rájöttél, hogy a könyv felénél Mariana-árok méretű logikai baki miatt az elmúlt két hónap munkáját ki kell dobnod a kukába?

Ne szégyelld! Posztold ki!

Az emberek imádnak szurkolni az esendő hősöknek (Underdog-effektus). Ha megmutatod a küzdelmeidet, azzal azonnal szimpátiát építesz. Amikor pedig végre posztolsz a sikerről (megjött a raklapnyi kész könyv, és jó az illata!), az olvasók úgy fognak vele együtt örülni, mintha ők maguk írták volna.

2. Esettanulmányok írókra szabva: „Így oldottam meg”

Az „Ügyfélsztori, esettanulmány” mint tartalomtípus, ami abban segít, hogy a célközönség magára ismerjen a sztoridban. Íróként nincs hagyományos értelemben vett „ügyfeled”, akinek beállítottad volna a bojlerét, de vannak olvasóid, bétáid és brutális szerkesztési problémáid.

Hogyan csinálj ebből posztot?

Vázolj fel egy konkrét, megoldásra váró helyzetet. Például: „A béta-olvasóim utálták a főgonoszomat, mert túlságosan egysíkú volt. Ezzel a három lépéssel írtam át a háttérsztoriját, hogy a végén még a nagymamám is megsajnálja.” Ezzel nemcsak azt mutatod meg, hogy komolyan veszed a szakmát és fejlődsz, hanem bevonod a közönséget az alkotói folyamatba. Ők is látni fogják, mennyi meló van egyetlen fejezet mögött, és sokkal jobban fogják értékelni a végeredményt.

3. A Ragadós Sztorik titka: Ne bullshitelj, legyél konkrét!

Ha már sztorizunk, kötelező bedobni a közösbe Kindra Hall: A sztori, amire emlékezni fogsz című alapművét. A szerző szerint a tapadós (ragadós) ötletek nem a véletlen művei. Ha a saját írói nyomorodat vagy épp sikeredet posztolod, alkalmazd az ő alapelveiket:

• Váratlanság: Törd meg a mintát! Mindenki azt posztolja, milyen csodálatos írónak lenni. Te kezdd azzal a posztot: „Ma komolyan elgondolkodtam rajta, hogy felgyújtom a laptopomat.” Garantáltan megállnak a görgetésben. Viszont ez is csak az első tíz alkalommal figyelemfelkeltő. Tehát nem úszod meg, légy kreatív.
• Konkrétság: A nagy, elvont szavak (pl. „Inspirációs válságban szenvedtem”) untatják az agyat. Használj érzékszervekre ható, kézzelfogható leírásokat. „Három órán át bámultam a villogó kurzort, miközben hideg lett a kávém, és azon agyaltam, hogyan tüntessem el a hullát a negyedik fejezetből anélkül, hogy a rendőrség rájöjjön.”
• Érzelem: Ne a tényeket sorold, hanem azt, mit éreztél. A frusztráció, az elkeseredés, vagy az a tiszta adrenalin, amikor hajnali ötkor végre összeállt a cselekmény – ezek azok a pontok, amikhez egy átlagember (aki lehet, hogy sosem írt könyvet, csak épp küzd a saját munkahelyén) azonnal kapcsolódni tud.
• Hitelesség: A szerzői kiadásban te magad vagy a garancia. Az olvasó nem egy arctalan multicégnek adja a pénzét, hanem neked, az írónak. Ha őszintén beszélsz a buktatókról, azzal brutálisan megnöveled a hitelességedet.

A gyakorlati recept: Így rakj össze egy Storytelling posztot

Ha eddig csak pislogtál, hogy jó-jó, de hogy néz ki ez a gyakorlatban, íme egy bolondbiztos struktúra a következő Facebook vagy Insta posztodhoz:

1. A Horog (Azonnali figyelemfelkeltés): Dobj be egy konkrét, picit túlzó (de igaz!) állítást. (Pl.: „Hivatalos: a regényírás a világ legdrágább és legfájdalmasabb hobbija.”)
2. A Konfliktus (A nyomor bemutatása): Meséld el röviden, mi ment félre. Lementetted a fájlt, és eltűnt? A tesztolvasód lehúzta az egészet? Visszadobta a nyomda a borítót? Légy konkrét, hadd érezzék a fájdalmadat.
3. A Fordulópont (Hogyan másztál ki belőle): Mi volt az a pillanat, amikor rájöttél a megoldásra? (Minner-féle esettanulmány rész). „Aztán kimentem futni egyet, és rájöttem, hogy nem is a főhőst kell kinyírni, hanem a legjobb barátját.”
4. A Konklúzió/Siker: Hol tartasz most? Megoldottad? Nyomdában van?
5. Call to Action (Aktivizáld őket!): Tedd fel a kérdést a közönségnek, hogy beinduljon a komment-cunami. „Nektek mi volt a héten az a dolog, amit legszívesebben a kukába dobtatok volna, de aztán mégis megoldottátok?”

Jah, ha észrevetted, egy regény is pont ebből áll.

A lényeg: a tökéletesség unalmas. Az emberek a küzdelmet, a drámát és a fejlődést akarják látni. Szóval vedd elő a legkínosabb írói baklövéseidet, porold le őket, és csinálj belőlük marketingfegyvert!