Narratív stílus – Ki beszél, és hogyan?
A történeted atmoszféráját és egyedi hangulatát alapjaiban határozza meg, hogy milyen narratív stílust választasz, és hogyan beszélteted a karaktereidet. Egy fikciós mű nyelvezetét és tónusát az szabja meg, hogyan akarod tálalni a sztorit. Ez a tónus jelenetről jelenetre finomhangolható, de az elbeszélői pozíciónak érdemes megtartania a maga belső logikáját – kivéve persze, ha szándékos írói eszközként játszol a stílusok keveredésével.
Gérard Genette strukturalista narratológiája éles határvonalat húz a „Voice” (hang – ki beszél?) és a „Focalization” (fokalizáció – ki lát?) között. Az írói döntés nemcsak nyelvi, hanem észlelési pozíció is.
Gondolj csak az olyan klasszikusokra, mint Rideg Sándor Indul a bakterház című műve, Erskine Caldwell Dohányföldek (Tobacco Road) című regénye, vagy Mikszáth Kálmántól a Tót atyafiak. Mindegyik egy-egy radikálisan eltérő, zárt nyelvi univerzum. Manapság, ha a mesterséges intelligenciának is megadhatod parancsba, hogy közvetlen, laza stílusban vagy épp rideg, hivatalos nyelven fogalmazzon meg egy szöveget. Íróként te is pontosan így választod meg a narrációd regiszterét. A karakterekre jellemző egyedi beszédstílus (idiolektus) pedig azonnal berántja az olvasót a történet érzelmi sűrűjébe.
Az eltérő nyelvi kódok miatt ismersz fel azonnal egy fantasy-t, egy sci-fi-t, egy krimit vagy egy kortárs romantikus regényt. Ezért ad teljesen más élményt egy szépirodalmi alkotás is. A popkultúrával szemben itt sokszor nem kapsz instant, rágókaszerű válaszokat a nagy kérdésekre. A szöveg polifónikus, így az az olvasóban kel életre. A befogadó aktuális világképe, élettapasztalata és pillanatnyi érzelmi állapota fogja meghatározni, mit olvas ki a sorok közül.
Wolfgang Iser és az olvasáselmélet szerint a szövegben „meghatározatlansági helyek” (hiányok) vannak. A mű igazi jelentését az olvasó hozza létre a saját tapasztalatai alapján, miközben konkretizálja a leírtakat.
Szilágyi N. Sándor nyelvész egy zseniális példával mutatja be a nyelvi stílus és a környezet viszonyát: „A teljes anyanyelvtudás éppen abban áll, hogy helyzetnek megfelelően tudjunk átváltani egyik nyelvváltozatról a másikra, és mindegyikkel boldoguljunk. Az a fontos, hogy a nyelv, amit használunk, átlátszó legyen, vagyis a hallgató ne arra figyeljen, ahogyan mondjuk, hanem arra, amit mondunk. Székelyföldi piacon átlátszó, ha azt kérdem: mennyi a pityóka? Ha viszont egy közgazdász egy tévéműsorban a burgonya (vagy krumpli) helyett a pityóka áráról beszél, az már nem átlátszó, mert arra a hallgató már felkapja a fejét. Látja: nem a szón múlik, hanem a helyzeten.”
Ez az irodalomban sincs másként. Ha a karaktered vagy az elbeszélőd nem a helyzetnek megfelelő nyelvi szinten beszél, a szöveg azonnal elveszíti a hitelességét (kizökken a transzparencia).
A hang ereje: Az E/1-es elbeszélés csapdái és előnyei
A narratív stílusnak talán az egyes szám első személyű (E/1-es) mesélésnél van a legfőbb, kiemelt szerepe. Itt a történetet szigorúan úgy kell megírnod, ahogy az az adott karakter személyiségétől, hátterétől elvárható. Ilyenkor megszűnsz külső író lenni: a karaktered válik a mesélővé.
Ha azt akarod, hogy a hang hiteles és egyedi legyen, tervezéskor kötelezően végig kell zongoráznod a karaktered szociolingvisztikai hártyáját:
• Iskolázottság és végzettség: Egy egyetemi professzor és egy utcai lótifuti nem ugyanazokat a metaforákat használja a világ leírására.
• Szociális közeg (neveltetés vs. jelenlegi státusz): Az, hogy hol nőtt fel, és hol él most a mesélés pillanatában, drasztikusan átalakítja a mondatszerkezeteit és a szókincsét.
Wayne C. Booth határozta meg a „megbízhatatlan elbeszélő” (unreliable narrator) fogalmát. Ha az E/1-es karaktered műveletlen, elfogult, esetleg mentálisan instabil, az olvasó kénytelen a sorok között olvasni, mert a mesélő nyelvi korlátai vagy hazugságai eltorzítják a valóságot. Ez az egyik legerősebb dramaturgiai fegyver az író kezében.
A narratív stílus tudatos megválasztása tehát nemcsak kozmetika vagy díszítés: ez határozza meg a regényed teljes dramaturgiai ívét, a karakterfejlődést és azt a bizalmi játékot, amit az olvasóddal játszol.
Írj, amikor csak kedved van és jólesik! 
TIPP:
Mindig olvasd el hangosan, amit leírtál. Figyelj a hangsúlyozásra, és arra, hogy a mondatokat megfelelően tagoltad-e, és tényleg azt az érzelmet és hangulatot közvetítik, amit te elképzeltél.
Segédlet:
Ahhoz, hogy a karaktered hangja hiteles és egyedi legyen, a tervezéskor „végig kell zongoráznod a karaktered szociolingvisztikai hártyáját”. Ez a következő szempontok alapos kidolgozását jelenti:
• Az iskolázottság és végzettség meghatározása: Gondold végig, milyen a karaktered képzettsége, mert ez alapján fogja értelmezni a világot. Egy egyetemi professzor teljesen más metaforákat, szavakat és mondatszerkezeteket fog használni, mint egy utcán nevelkedett szereplő.
• A szociális közeg elemzése: Mérd fel a karakter hátterét, hogy hol nőtt fel (milyen volt a neveltetése), és hol él most a cselekmény idején. Ezek a tényezők drasztikusan formálják a szókincsét és a beszédmódját.
• A transzparencia (helyzethez illő nyelv) ellenőrzése: Szilágyi N. Sándor nyelvész példája alapján érdemes megvizsgálni, hogy a karakter szavai illeszkednek-e az adott helyzethez. Ha a nyelvhasználat nem odaillő (például egy közgazdász a tévében a burgonya helyett a székelyföldi „pityóka” szót használja), a szöveg elveszíti a hitelességét, és az olvasó kizökken. Az idiolektus kialakításakor tehát az irodalmi decorumra (stílusillőségre) is figyelni kell.
• A nyelvi korlátok és a „megbízhatatlanság” beépítése: Különösen E/1-es (egyes szám első személyű) narráció esetén érdemes azzal játszani, hogy a karakter esetleg műveletlen, elfogult vagy mentálisan instabil. Wayne C. Booth elmélete nyomán egy „megbízhatatlan elbeszélő” nyelvi korlátai vagy torzításai feszültséget és rejtélyt generálnak, ami a dramaturgia egyik legerősebb eszköze lehet.
Ha ezeket a jellemzőket tudatosan felépíted és alkalmazod, képessé válsz arra, hogy megszűnj külső író lenni, és a történetet szigorúan a mesélő karakter sajátos nyelvi és észlelési pozíciójából adhasd át az olvasónak.
Olvasd el a témához kapcsolódó további cikkeinket:
0 hozzászólás