27. A tudatos történetmesélés – ÍGY RÁZD FEL A SZÜRKE HÉTKÖZNAPOKAT!

Gondolom, mindenkinek ismerős a helyzet: unalmas, egymást követő napok, amelyek semmiben sem különböznek a többitől. Reggel felkelünk, elmegyünk dolgozni vagy az egyetemre, onnan haza, alvás, majd megint reggel van. Ezt a statikus, megszokásokkal teli kiindulási állapotot nevezi Joseph Campbell és Christopher Vogler monomítosz-modellje az Ordinary World.

De aztán egyik nap kiteszel egy képet Instára, és bumm!, jön egy reakció valakitől, akivel már ezer éve szerettél volna megismerkedni. A valóságban ezt hirtelen fordulatnak éljük meg, az írástechnikában (például Syd Field és Robert McKee elméletei alapján) viszont ez az indító esemény, ami végérvényesen kibillenti a karaktert a status quóból.

A történetek, amiket íróként mesélünk, valamiért mindig másak, mint a szürke hétköznapok – és a közönség pont ezt élvezi. Ezt a másságot a dramaturgia biztosítja, amely az irodalmi művek szerkezeti felépítésének, hatásmechanizmusának elmélete és gyakorlata. A dramaturgia nem csupán bedob egy váratlan eseményt, hanem – ahogy már Arisztotelész is megfogalmazta a Poétikában – az események szigorúan kauzális (ok-okozati) összekapcsolódását, a müthoszt jelenti. Egri Lajos drámaelmélete alapján a jól felépített dramaturgia hozzájárul a karakterek jobb kidolgozásához, így a történet konfliktusaihoz tökéletesen illő, esendő vagy épp fellázadó szereplőket tudunk megalkotni.

Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Nézzük a Trónok harcát!

Még a Trónok harca is a rutin ábrázolásával kezdődik: az Éjszakai Őrség a megszokott életét éli, amikor a horror hirtelen betör a valóságukba. Sokan azt hiszik, hogy G.R.R. Martin szimplán csak elterelte a figyelmet a főgonoszról (az Éjkirályról), hogy a politikai csatározásokra fókuszáljon. Valójában Martin egy komplex, polifonikus (többszólamú) cselekményszerkezetet alkotott, ami Mihail Bahtyin polifónia-elméletére, valamint John Truby történetanatómiai modelljére rímel. Nem egyvonalas sablont írt, hanem a fő- és mellékkarakterek morális harcaira helyezte a hangsúlyt. Ezért izgultunk azon, ki kivel jön össze, és nem csak azon, mikor jönnek már a zombik. Martin sokat küzdött a dramaturgiával: Arya Stark történetét például többször újraírta, mert rájött, hogy a karakter jelleme kezdetben nem passzolt az őt érő cselekményekhez. A jó dramaturgia tehát ritkán születik vak ihletből, sokkal inkább tudatos tervezőmunka eredménye.

A környezet és a tér dramaturgiája – Nem mindegy, hol rettegsz!

A feszültséget nem lehet akármilyen díszletek között fenntartani. Mihail Bahtyin kronotoposz-elmélete szerint az idő és a tér elválaszthatatlan fúziót alkot az irodalomban, ami alapjaiban határozza meg a műfajt.

Vegyünk egy horrorisztikus, ódon kastélyt. Miért működik itt azonnal a félelemkeltés? Mert a tér elszigetelt, a segítségkérés akadályokba ütközik, és a civilizáció törvényeit felülírja a magánbirtok ismeretlensége. Gaston Bachelard A tér poétikája című művében rávilágít a tér vertikalitására: a hatalmas házakban a pince a tudattalan félelmek, a padlás pedig az irracionális szorongások tere. Egy kastélyban a karakter belül esik csapdába és eltéved a labirintusban.

Ha azonban a hősödet egy kéthelyiséges erdei kunyhóba zárod, a kastélyos trükkök csődöt mondanak. Ott nincs hová bújni. A kis épület egy klausztrofób menedékként, egyetlen törékeny védvonallá szűkülve funkcionál, ahová a szereplő a négy fal közé kényszerül vissza minden menekülési kísérletnél.

Ugyanez a kettősség igaz a városra is. Egy kihalt, sötét utcán a feszültség a láthatatlanságból és a paranoiából fakad. Egy zsúfolt, nappali felvonuláson viszont a veszély nyílt és látható; itt a félelmet az okozza, hogy a tömeg miatt a hősöd fizikailag akadályoztatva van a menekülésben. Akár egy bérház lépcsőfordulóját, liftjét vagy közös padlását használod, tudnod kell: a szereplő lakása lehet az utolsó biztonságos bástya, vagy épp maga a pokol.

A környezet tudatos felépítése, a karakterek személyiségének és a cselekmény ok-okozati láncolatának összehangolása adja meg a történeted belső logikáját. Ahogy Örkény Tóték című drámájában is láthatjuk: a helyzet hívja elő a folyamatot, a folyamat pedig a cselekvést, egészen a személyiség teljes deformálódásáig vagy a katarzist hozó lázadásig.

Írj, amikor csak kedved van és jólesik!

TIPP:

Mindig olvasd el hangosan, amit leírtál. Figyelj a hangsúlyozásra, és arra, hogy a mondatokat megfelelően tagoltad-e, és tényleg azt az érzelmet és hangulatot közvetítik, amit te elképzeltél.

FELADAT (megjelenési lehetőséggel):

Kifejezetten a tér feszültségképző funkciójára fókuszáló feladatok:

1. A vertikalitás és a labirintus (A kastély-gyakorlat) feladat: Írj egy jelenetet, amely egy lakott területektől elzárt, hatalmas ódon kastélyban játszódik, ahol a segítségkérés fizikai akadályokba ütközik, és a külvilág törvényei helyett a házigazda szabályai érvényesülnek. A karaktered essen csapdába az épületen belül. Fókusz: Építs Gaston Bachelard elméletére, és játékosan használd a tér vertikalitását! A pince jelenítse meg a szereplő tudattalan félelmeit, míg a padlás az irracionális szorongásait. A cél az izoláció, a kiszolgáltatottság és az eltévedés (labirintus-hatás) bemutatása.

2. A klausztrofób menedék (A kunyhó-gyakorlat) feladat: Helyezd a hősödet egy kéthelyiséges, elszigetelt erdei kunyhóba, ahol egy külső fenyegetés elől kell menedéket találnia. Fókusz: Szemben a kastéllyal, itt nincs hová bújni, a tér egyetlen, törékeny védvonallá szűkül. A feladat annak az érzékeltetése, ahogy a drasztikusan lecsökkentett mozgástérben a szereplő minden menekülési kísérlet után kénytelen visszakényszerülni a klausztrofób négy fal közé.

3. A láthatatlan vs. a látható veszély (A városi tér-gyakorlat) feladat: Ugyanazt a feszült konfliktust írd meg két teljesen eltérő városi kronotoposzban (tér-idő fúzióban)!
• A verzió: Éjszaka, egy sötét és kihalt utcán, ahol a feszültséget a láthatatlanság és a paranoia okozza, mivel a veszélyforrás elrejtett, a szereplő által nem látható.
• B verzió: Fényes nappal, egy zsúfolt ünnepi felvonuláson. Itt a fenyegetés nyílt és látható, a félelmet pedig a tömeg okozta fizikai akadályoztatás adja (a hős nem tud áttörni az embereken a meneküléshez, míg a veszély egyre közeledik).

4. A biztonságos bástya vs. a pokol (A bérház-gyakorlat) feladat: Játssz egy többszintes lakóépület tereinek kettősségével! Írj egy olyan jelenetet, ahol a szereplő saját lakása már nem biztonságos utolsó bástya, hanem a borzalmak elkerülhetetlen helyszíne. Fókusz: A karaktert egy narratív kényszer hajtsa, hogy be kelljen lépnie a lakásba, hiába tudja, mi vár rá odabent. A feszültség fokozására használd a bérház szűk, átmeneti tereit is: építs be a jelenetbe klausztrofób dramaturgiai pontokat, mint a lépcsőfordulók, a liftek vagy a lépcső alatti sötét terek.

Ezek a gyakorlatok segítenek, hogy megtapasztald azt, hogy a környezet nem pusztán passzív díszlet, hanem aktív eszköz, amely alapjaiban határozza meg a jelenet dramaturgiáját és a hős cselekvési lehetőségeit.

Megjelenési lehetőség: amennyiben a feladatok bármelyikét elvégzed, és úgy érzed, elég jó lett (ha nem, akkor is), küldd el nekünk! A jobbakat közzé tesszük.